A fárasztó nap után reméltem, hogy végre nyugodtan ki tudom pihenni magamat, de nem sikerült, mert éjjel újra visszatért a rémálmon anyuról és a balesetről. Hajnalban verítékben fürödve, könnyekkel az arcomon és sikítozva ébredtem. Pár pillanat múlva Harry erős karját éreztem magamon, majd a derekamnál fogva a mellkasára húzott, nyugtatóan a hajamat simogatta és lágyan a fülem duruzsolt. Pár perc múlva sikerült lenyugodnom és mély álomba merülnöm.

Így történt ez minden éjjel. Én sírva felriadtam álmomból, Harry pedig mindig hűségesen a karjai között álomba ringatott. Nagyon sok koncerten voltunk túl, volt olyan nap is, amikor kettőt is lehúztunk, úgyhogy már két kezemen meg sem tudtam számolni, hányszor voltam zongorista egy One Direction koncerten. Ezt nem sokan mondhatják el magukról, úgy tűnik, nagyon szerencsés lány vagyok.

És végül elérkezett a turné utolsó előtti napja. Aznap csak egy koncert volt betervezve estére, szóval a délelőtt és a délután szabad volt. Reggel, mint már sokszor, Harry mellkasán ébredtem és pont ugyanolyan zavarban voltam, mint az első alkalommal és teljesen elpirultam. Szerencsére ezt Harry nem vehette észre, mert ő még mély álomban volt. Úgy döntöttem, hogy mivel van majdnem egy egész szabadnapom, ezért elmegyek egy kicsit vásárolni. Mikor tegnap este a szállodához jöttünk láttam egy nagy plázát és most végre itt van az alkalom körbenézni benne, meg olyan régen voltam már egy jó nagyot shoppingolni.

Óvatosan lehámoztam magamról Harry karjait, - amire szerencsére nem ébredt fel, - majd a vásárlás lázában gyorsan el is készültem. Nem egészséges, tudom, de kihagytam a reggelit. 10 óra volt és már nyüzsgött a város a sok embertől, egy férfi annyira sietett, hogy egy erőteljes mozdulattal fellökött a hotel bejárata előtt és rám sem nézve továbbfutott.

- Ekkora bunkókat! – hallottam meg egy felháborodott hangot a hátam mögül. Pár pillanat múlva egy én korombeli lány nyújtotta felém a kezét, amit én szívesen el is fogadtam, mire a számomra ismeretlen lány felhúzott a földről.

- Köszönöm – mosolyodtam el hálásan. Most néztem csak végig a lányon és akaratlanul is a fejembe lopózott egy kis féltékenység. Szív alakú arcát hosszú hullámos barna haja keretezte, majd szabadon omlott a vállára és még gyönyörű gesztenyebarna szemei is voltak.

- Itt laksz a hotelben? – kérdezte vidáman.

- Igen, még pár napig. És te? – kérdeztem udvariasan.

- Én is, a barátomhoz jöttem. Ne haragudj, elfelejtettem bemutatkozni. Eleanor vagyok – nyújtotta felém a karját.

- Ashlyn – ráztam meg a kezét mosolyogva. – Örülök, hogy találkoztunk, de éppen vásárolni indultam. Remélem, még találkozunk! – köszöntem el és indultam volna stoppolni egy taxit, de hirtelen utánam szólt. 

- Várj! – szólt utánam. – Nem mehetnék veled? Én is vásárolni indultam és egyedül nem olyan jó, meg már taxit is hívtam – győzködött.

- Rendben, akkor menjünk együtt! – egyeztem bele gondolkodás nélkül.

Nem szoktam vadidegenek hívását rögtön elfogadni, de Eleanor nagyon kedvesnek tűnt és már nagyon régen találkoztam velem egynemű személlyel. Kedveltem a fiúkat, nagyon is, de jó volt végre egy lánnyal is beszélni és végre kipletykálni magamat, már nagyon hiányzott és Sarah-val is régen beszéltünk. Eleanorral nagyon gyorsan összebarátkoztunk, nagyon kedves, vicces és közvetlen lány volt, nekem rögtön Louis jutott róla eszembe, olyan volt mint ő, csak lányban.

Bejártuk az egész plázát, én vettem egy ruhát meg pár pólót és kiegészítőt. El nagyon sokat gondolkozott egy fekete ruhán, de végül nem vette, pedig nagyon jól állt neki.

- Meg kell venned azt a ruhát! – parancsoltam rá Elre, miközben leültem az egyik asztalhoz a mindenféle étellel telepakolt tálcámmal. az étvágyammal sosem volt gond. – Felveszel hozzá egy vékony barna övet és a pasid imádni fogja, higgy nekem! – győzködtem.

- Jó, még meggondolom, de együnk, mert farkaséhes vagyok! – jelentette ki és neki esett a pizzájának.

Jó volt végre kicsit megpihentetni szétjárt lábaimat és mivel kihagytam a reggelit, úgy éreztem, hogy egy egész McDonald’s-ot fel tudnék enni. Mielőtt elkezdtem volna a késői ebédet, rápillantottam a telefonomra. Nagyon úgy tűnt, hogy reggel elfelejtettem felhangosítani, mert 9 nem fogadott hívás és 3 üzenet várt, mind Harrytől.

2. sms:

3. sms:

Akaratlanul is égnek emeltem a szemem. Pár napja még fogalma sem volt róla, hogy még élek, most meg, ha öt percig nem tudja, hol vagyok rögtön aggódik. Ez egy kicsit felbosszantott. Az utolsó üzenetet úgy 10 perce írta, úgyhogy gyorsan felhívtam, annak reményében, hogy talán még nem rohant a rendőrségre.

- Mindjárt jövök csak telefonálok egyet! – szóltam oda Elnek és kicsit távolabb mentem az asztalunktól és a tömegtől. Harry pár csörgés után fel is vette, de nem hagytam szóhoz jutni. 

- Mielőtt akármit is mondanál, vásárolni vagyok, véletlenül lehalkítva hagytam a telefonomat, lassan indulok vissza a hotelbe és különben sem tartozok neked számadással arról, hogy mit csinálok, Apuci! – mondtam egy kis éllel a hangomban. A vonal másik végéről meglepetésemre fojtott nevetést hallatszódott.

- Értettem, Kislányom! – halottam a hangján, hogy mosolyog és nekem is nevetnem kellett. – Azért kerestelek, mert szólni akartam, hogy Louis barátnője ma jön a koncertre és a hotelben alszik, szóval be akar titeket egymásnak mutatni még a fellépés előtt.

- Megebédelek és indulok. Úgy egy óra múlva ott leszek, rendben?

- Persze. Egyedül vagy? – kérdezte kíváncsian.

- Nem, találkoztam egy csajjal a hotel előtt és vele mentem – adtam meg a választ a kérdésére.

- Egy vadidegennel elmész vásárolgatni? – akadt ki. – Hogy lehetsz ennyire felelőtlen?

- Tessék? Nem értettem teljesen tisztán! – adtam a süketet.

- Valakinek kijárna lassan egy jó alapos fülmosás… - morogta.

- Nemsokára otthon vagyok, Apuci! - köszöntem el, mire megenyhülve felnevetett én pedig kinyomtam a telefont és levakarhatatlan mosollyal mentem vissza az asztalunkhoz.

- Lassan vissza kell mennem a hotelbe, most az előbb hívtak – mondtam Elnek és nekiálltam az ebédemnek.

- Az apukád? – kérdezte.

- Nem, az egyik fiú, akivel jöttünk – magyaráztam.

- Teljesen bele vagy zúgva – állapította meg kedvesen mosolyogva.

- Mi? Nem dehogy is! – tiltakoztam hevesen. – Csak egy szobában vagyok vele és aggódott, mert nem talált.

- Ha te mondod! – vonta meg a vállát. – De szerintem akkor is teljesen beleestél!

- Na, szerintem én megyek, mielőtt értesítik a rendőrséget, hogy eltűntem, - álltam fel a tálcámmal és a bevásárlótáskáimmal együtt utolsó mondatát elengedve a fülem mellett – te pedig menj vissza azért a ruháért! – parancsoltam rá és egy gyors búcsúzás után visszaindultam a hotelbe.

- Szerinted kedvelni fog? – kérdeztem kissé idegesen Harrytől a hajamat vasalva.

- Kiről beszélünk? – kérdezte Göndörke értetlenül.

- Hát Louis barátnőjéről – mondtam, miközben egyik tincsemen végighúztam a vasalót.

- Louis kedvel téged?

- Azt hiszem igen – válaszoltam bizonytalanul.

- Akkor képzelj el egy lány, aki teljesen olyan, mint Louis. – Erről nekem pont Eleanor ugrott be. - Ha Louis szeret téged és Louis csak nagyon kevés embert utál, akkor a barátnőjével is jóban leszel majd – nyugtatgatott. – Viszont szerintem hagyd abba a hajvasalást, különben lassan elégeted azt a tincsedet, mert már vagy húszadszorra húzod át rajta azt az izét – mutatott elég csúnyán nézve a vasalóra. Azt hallottam még régebben apától, hogy Louis egyik éjjel kiegyenesítette Harry haját és azóta fél a hajvasalóktól. Szegényke.

Egy találkozót beszéltünk meg a hotel bárjában. Már mindenki ott volt Louison és a barátnőjén kívül. Kicsit ideges voltam, mert kedveltem Louist és tudtam, hogyha a barátnőjével rosszul alakulnának a dolgok, akkor a köztünk lévő barátságból nem lenne semmi. Pár perc múlva a két bárba belépő embertől kikerekedett a szemem, mert a Louis kezét Eleanor fogta. Azaz Eleanor, akivel  vásárolgatva együtt töltöttem az egész délutánt. Abban a fekete ruhában volt, amire köteleztem, hogy vegye meg. Mellesleg pedig nagyon csinos volt benne. Elképedve néztem rájuk, de amint láttam El is hasonló helyzetben volt, mikor meglátott engem. 

- Eleanor! – tátottam el a számat.

- Ashlyn! – mosolyodott el csodálkozva.

- Tudtam, hogy meg kell venned ezt a ruhát! csodálatos vagy benne! – öleltem meg, mikor végre sikerült kizökkennem sokkos állapotomból.

- Köszönöm. Louis imádta – suttogta. - Szóval Harry, mi? – kuncogott a fülembe, úgy, hogy csak én halljam, mire én óvatosan megforgattam a szemem.

- Ti most ismeritek egymást? - kérdezte Louis teljesen összezavarodva, de amint láttam a többi fiú is elég értetlen arcot vágott.

- Ma reggel összefutottunk a hotel előtt és elmentünk együtt vásárolgatni – magyarázta El. Harrynek rögtön leesett a dolog, de Louis még mindig nem értette a dolgot az arcából ítélve.

Miután egy kis erőfeszítés árán végre sikerült elmagyarázni Lounak a megismerkedésünk „nagy” történetét végre elindulhattunk a koncertre, ami egy kis gumicukorevés után sikeresen lezajlott. Igen, én is rászoktam erre a babonára, de különben is, ha nem ennék belőle, akkor „az én érdekemben” úgyis megtömnének, mint ahogy azt az első alkalommal is gondolkodás nélkül megtették.

A koncert után már mentem volna a zuhanyzóba, mikor valaki elkapott hátulról. Mikor megfordultam Harry gyönyörű zöld szemeivel néztem farkasszemet.

- Mi az Harry? – kérdeztem mosolyogva.

- Csak kérdezni szeretnék valamit – nyomott neki a falnak. – Ha elhívnálak, eljönnél velem vacsorázni? – kérdezte, nekem pedig egy pillanatra megállt a szívverésem, majd őrült vágtába kezdett.

- Nem, nem valószínű – mondtam nagy lazán, de közben idegesen babráltam egyik hajtincsemmel. – Miért? Elhívnál? – kérdeztem reménykedve.

- Nem, nem valószínű – utánozta a stílusomat, én pedig elszomorodtam. – Ezek után biztosan nem hívlak el – mondta hamiskás mosollyal az arcán. Na, ezt jól elszúrtam. – Viszont ma este elviszlek vacsorázni! – jelentette be és kiindult az öltözőmből, de még az ajtóból visszanézett. – Lezuhanyozok és utána, mondjuk egy fél óra múlva találkozunk az épület előtt. Legyél csini! – kacsintott rám és kiment a szobából.