Nagyon gyorsan eltelt ez a hét. Örültem, hogy végre újra találkozhatok Dorotával, Sarah-val, de legfőképpen az én drága kisöcsémmel, Adammel. Szinte minden pillanatot vele töltöttem, kivéve persze, mikor éppen nem Sarah-val ecseteltük a külön töltött két hetünket, persze főleg én beszéltem, nagyon sok mesélnivalóm volt. Nagyon jó volt a hét, amit a családommal töltöttem – Sarah, olyan, mintha a testvérem lenne, Dorota, pedig egyébként is családtag -, viszont nagyon hiányoztak a fiúk, főleg Harry. Ideje volt beszélnem vele, elég rendesen össze voltam zavarodva a csók után, de nem akartam a pihenőjük alatt zavarni, mert apától azt hallottam, hogy hazautazott Holmes Chapelbe. Igaz, hogy ismerem a családját, mivel a tábor után sokszor voltam náluk és nagyon megszerettem őket, de gondolom, Harry elég ritkán mehet haza, szóval nem akartam megzavarni a kis családi idillt.

Kissé idegesen rohantam le a lépcsőn az egy hét elteltével. Sokszor utazgattunk apával, de New Yorkban még sosem jártam. Szerencsére nem lesz sok koncert, viszont annál több interjún kell a fiúknak részt venniük, de egyébként teljesen szabadok vagyunk.

- Rendben leszel? – kérdezte apa, miközben behajtottunk a repülőtér parkolójába.

- Remélem. Majd a gépen beveszek két szem gyógyszert és ha nem kerülünk légörvénybe, akkor elvileg nem lesz semmi probléma – mondtam nyugodtan. A repülést valamiért sosem bírta a gyomrom, már egy kisebb légörvénytől rögtön kiadtam a taccsot, szóval, ha tehettünk inkább kocsival mentünk nyaralni.

- Örülök, hogy itt vagy Ash – mondta apa őszintén.

- Én is – mosolyodtam el szélesen.

Mivel a fiúk nemzetközi szupersztárok, ezért nem érik be egy normális járattal, szóval magángéppel mentünk. Amikor odaértünk apuval a géphez a cuccainkkal, már hallottunk a fiúk nevetését a repülő belsejéből.

- Sziasztok! – köszöntem vidáman, belépve a gép ajtaján.

- Megjött Ash! – kiabálta Louis és megrohamoztak, majd kaptam egy nagy One Direction-ölelést, de valaki hiányzott.

- Hol van Harry? – kérdeztem kíváncsian.

- Késik. Csak mint általában – legyintett Liam.

Ahogy apának ígértem elmentem a gép mosdójába és egy nagy pohár víz kísérletében lenyeltem a kis pirulákat. A wc-ből kilépve egy kemény mellkasba ütköztem. Felnéztem a tulajdonosa arcába, de mikor belenéztem a szemébe rögtön nagyon érdekessé vált a Converse cipőm orra.

- Szia Harry! – köszöntem szinte rá sem nézve.

- Örülök, hogy megint eljöttél – mondta és szorosan magához húzott. Nehezemre esett elengedni őt, de kaptam egy puszit, ami mindenért kárpótolt.

- Milyen volt a szünet? – kérdeztem halvány mosollyal az arcomon.

- Elég jó. Jó volt végre a családommal találkozni, régen láttam már őket. Az egyik hátránya annak, ha híres vagy – húzódott fájdalmas mosolyra a szája.

- Hogy van Gemma? – érdeklődtem.

- Nem is mond! Még együtt vannak Liammel. Teljesen meg vagyok győződve, hogy ő a fiatalabb kettőnk közül. Egyre gyerekesebb! – forgatta meg a szemét.

- Mondja a komoly felnőtt férfi! – borzoltam össze a haját, mire tettetett felháborodással felkiáltott.

Egy kis szerencsétlenkedés után sikerült helyet cserélnünk a mosdó előtti szűk helyen, majd ő a wc-be ment én pedig a többi fiúhoz csatlakoztam és leültem az egyik ablak melletti ülésre. Lassan felszállt a gép és elindultunk. Mindig is szerettem repülni, még a rosszullétem ellenére is, mert ahogy az ablakon kinéztem a felhők között a világ legboldogabb és legszabadabb emberének éreztem magam, leírhatatlan élmény volt.

- Meséljetek, mit csináltatok az elmúlt egy hétben? – kérdeztem kíváncsian.

- Én összeköltöztem Perrie-vel! – mondta Zayn büszkén.

- Gratulálok! Perrie jön New Yorkba? Szívesen megismerném.

- Nem – rázta meg a fejét. – Turnén vannak, sajnos.

- Kár, na de majd máskor találkozok vele. És Eleanor meg Danielle? – néztem Louisra és Liamre.

- Ők már ott vannak Nem Yorkban. Danielle-nek ott volt táncfellépése és El is úgy döntött, hogy előbb elmegy vele – magyarázta Louis. Örültem, hogy ők is ott lesznek, mert Elt nagyon szerettem és bár Danielle-lel még nem találkoztam, szinte teljesen biztos voltam benne, hogy vele is jól ki fogunk jönni.

- Ash, ezt a fürdőben hagytad! – hallottam meg Harry hangját a gép hátuljából. – Kapd el! – dobta felém a kis gyógyszeres dobozkát, amit ügyesen megfogtam a levegőben. A többi fiú pedig kikerekedett szemmel nézett rám.

- Ez csak utazási gyógyszer, nem nagyon bírom a repülést – magyaráztam, mire megkönnyebbülve hátradőltek az ülésükön. – Soha többet nem tennék olyat. Nem lennék többet öngyilkos – bizonygattam.

- Hát persze, hogy nem – ült le Harry a mellettem lévő ülésre és egy puszit nyomott az arcomra.

Szerencsére az út többi részében már nem hozták fel ezt a témát és nagyon jó hangulatban telt a repülés. Fél úton járhattunk, mikor megszólalt a hangosbemondó, hogy egy kisebb légörvénybe kerültünk. Ilyen az én szerencsém. Nemsokára kivert a víz, úgyhogy mélyeket lélegezve nekidöntöttem a homlokomat a hűvös ablaküvegnek, majd jött a hányinger, ami ellen már nem tehettem semmit.

- Jól vagy? – kérdezte Harry aggódva.

- Nem igazán – nyögtem és gyorsított léptekkel a mosdó felé vettem az irányt.

Épp, hogy elértem a wc-t már ki is adtam a gyomrom tartalmát. Pár pillanat múlva Harryt éreztem magam mögött, aki segítőkészen hátrafogta a hajam. Miután úgy éreztem, hogy semmi nem maradt bennem a reggeliből, egy kis vízzel kiöblítettem a számat és gyengén ráültem a wc fedelére.

- Jobban vagy egy kicsit? – kérdeztem leguggolva velem szemben.

- Igen, köszönöm – bólintottam egy aprót. – De a biztonság kedvéért megvárom, míg végre abbahagyja ezt a hülye rázkódást a gép.

- Rendben. Addig mesélj nekem az öcsédről – kérte.

- Nem is tudom, mit mondhatnék róla – vontam meg a vállam. – Adam a neve, de azt már tudod – Harry bólintott egyet és kíváncsian várt. – Mikor a nyár végén hazaértem tőletek, akkor mondták el a szüleim, hogy anyu terhes. Adam egy tündéri kisgyerek. Kék szem, szőke haj, teljesen olyan, mint egy angyalka, bár a viselkedése, mint egy kis ördögé - nevettem fel. - Nagyon szeretem őt, ha nem lenne, talán már régen elköltöztem volna otthonról.

- Hasonlít rád? – kérdezte mosolyogva.

- Nem, szinte egyáltalán nem. Én olyan vagyok, mint apu ő meg inkább anyára hasonlít.

- Szeretném megismerni.

- Rendben – bólintottam miközben mosolyra húzódott a szám. – Ha túlélem a repülőutat visszafelé is, akkor bemutatlak neki -ígértem. - Azt hiszem elmúlt a hányingerem, visszamehetünk a többiekhez.

- Ash, kidobtad a taccsot? – kérdezte Louis, én pedig elég rendesen belerúgtam a lábába, mire ő fájdalmasan felkiáltott.

- Várjátok már, hogy megérkezzünk? – kérdeztem, hogy eltereljem a témát az előbbi rosszullétemről. 

- Persze. Főleg Harry, igaz? – nézett Niall kissé haragosan Harryre, aki gyilkos pillantással ajándékozta meg a Szöszkét.

- Ja, a kis Hősszerelmes végre láthatja a barátnőjét! – bökte vállba Louis Göndörkét, bennem pedig megfagyott a vér.

- A barátnőjét? – préseltem ki magamból egy rövidke mondatot.

- Nem tudtad? Nem is tudtál Taylorról? – lepődött meg Zayn. – Tele voltak vele a lapok? Harry Styles és Taylor Swift.

- Nem, nem hallottam róla – szedtem kicsit össze magam. – És mióta?

- Lassan három hete – válaszolta Harry csöndesen megbánással és aggódással a szemében, de nem érdekelt, legszívesebben ott helyben arcon köptem volna.

- Gratulálok! Ki kell mennem a mosdóba – jelentettem be, mert visszafojtott könnyeim csípni kezdték a szemem.

Féltem, hogy Harry utánam jön, úgyhogy jól magamra zártam az ajtót. Félelmem be is bizonyult, mert egy kis idő múlva valaki sikertelenül benyitott.

- Ash, beszélnünk kell! – hallottam Harry kétségbeesett hangját az ajtó túloldaláról. – Kérlek szépen, engedj be!

- Harry hagyj békén! Soha többi nem akarlak látni! Szállj ki az életemből! – kiabáltam könnyeimnek utat engedve.

Még is mit gondoltam? Hogy Harrynek jelentett valamit az a csók? Hogy ezek után boldogan élünk, míg meg nem halunk, mint a mesékben? Ha nem csókolt volna meg, most nem lenne rá okom haragudni vagy utálni őt, csak azért mert barátnője van és szépen magamban szenvedhettem volna, de megetette. Megcsókolt, pedig már akkor is volt barátnője, szóval teljesen kihasznált engem. Én voltam a legújabb trófeája. Pedig úgy bizonygatta, hogy ő nem olyan, mint amit az újságok írnak én meg hittem neki, de most kiderült, hogy minden hazugság volt. Hazugság volt a barátságunk, a csók és minden perc, amit vele töltöttem. Magamba roskadva ültem a mosdó hűvös csempéjén, miközben könnyeim megállíthatatlanul folytak végig az arcomon. Egy kis idő múlva halk kopogást hallottam az ajtón.

- Harry, menj innen! Már az előbb megmondtam, hogy hagyj békén! – kiabáltam dühösen.

- Niall vagyok. Kérlek, engedj be! – kicsit meglepődtem, de kizártam az ajtót és visszahuppantam előző helyemre.

- Mit szeretnél, Niall? – kérdeztem miközben egy darabka wc-papírral törölgettem a szemem.

- Láttam a csókot – ült le szorosan mellém.

- Tessék? – kérdeztem meglepődve.

- Egy hete, mikor a hotel fürdőjében voltunk – magyarázta. – Próbáltam megakadályozni, de nem igazán sikerült. – Hát persze, amikor beugrott a vízbe! Ezen az emléken borzasztó hangulatom ellenére is nevetnem kellett. – Sajnálom, hogy felhoztam most ezt a témát, de nem akartam, hogy akkor tudd meg a kapcsolatukat, mikor rajtakapod őket a hotelszobában csókolózni vagy valami mást csinálni.

- Köszönöm, Niall. Nagyon hálás vagyok – öleltem meg és arcomat a pólójába temetve sírtam tovább, mire Niall megnyugtatóan a hajamat simogatta.

- Amióta megismertem őt, azóta jóban vagyok vele, de sosem értettem egyet a csajozási szokásaival, csak kihasználja a nőket. Úgyhogy ne sírj Harry miatt, mert nem érdemli meg egy könnycseppedet sem, mert te sokkal jobbat érdemelsz – mondta őszintén.

- Igazad van - bólintottam mosolyt erőtetve az arcomra. – Csak nem tudom, hogy fogom kibírni vele egy szobában az elkövetkező két hetet – sóhajtottam.

- Hát nem nagy ajánlat, de Zayn és én szívesen odaadjuk neked a kanapénkat – ajánlotta fel.

- Köszönöm. Tényleg. Mindent – mosolyodtam el szívből, mert nagyon hálás voltam Niallnek.

- Gyere, lassan menjünk vissza! Csak legyél olyan csodálatos, amilyen lenni szoktál és mutasd meg Harrynek, hogy mit veszített!

Egy idő után, mikor sikerült kicsit összeszednem magam, kimentünk a wc-ből, és persze a fiúknak azt mondtuk, hogy megint rosszul lettem. Eldöntöttem, hogy nem fogok Harryvel foglalkozni, egész úton levegőnek néztem és nem válaszoltam a kérdéseire akármilyen könyörgően és bocsánatkérően nézett rám, csak a fiúk előtt játszottam az, hogy minden a legnagyobb rendben. El akartam Harryt felejteni, nem mintha ez olyan könnyen menne. Szerencsére nem kellett az út hátralévő részében mellette ülnöm, mert hozták az ebédet és Niall azzal a kifogással, hogy meg kell kóstolnom a levesét maga mellé ültetett, bár torkomon egy falat étel sem ment le.

És egy majdnem 7 órás repülőút után végre megérkeztünk New Yorkba. Boldogan szálltam le a gépről, de a mosoly gyorsan lehervadt az arcomról, mikor megláttam a Harry nyakába boruló szőkeséget. Együtt tölteni majd két hetet a turbékoló párocskával, csodás lesz…