Mivel várható volt, hogy az éjszaka végére nem leszünk éppen józanok, ezért gyalog mentünk el Niall házáig, nem hívtunk taxit, jól esett egy kis friss levegő és különben is még sétálva is egy negyed órán belül odaértünk kedvenc írünk hatalmas házához. A bejáratban álló biztonsági őrök gyorsan beengedtek minket az ajtón, de ekkor beugrott hirtelen valami.

- És az ajándék? – csaptam a homlokomra. Az elmúlt pár nap olyan zavaros volt, hogy teljesen ki is ment a fejemből, hogy Niallnek ajándékot keressek.

- Nyugi, arról én gondoskodtam – mosolygott rám, mire kissé megnyugodtam, habár egy kis bűntudat mardosott belülről, amiért egy ilyen fontos dolgot elfelejtettem. Harry lesegítette rólam a kabátomat és ujjainkat összekulcsolva beljebb húzott a számára már ismerős lakásba. Nem volt olyan nagy ház, mint Harryé, de mégis elég hatalmas volt ahhoz, hogy egy nagyobb család vígan eléljen benne.

- Ash, Harry! – közeledett felénk Niall mosolyogva. Az első dolgom volt természetesen, hogy felköszöntöttem az ünnepeltet, majd egy szoros ölelés után elengedtem szöszi barátomat és átengedtem Harrynek, aki átadta neki az ajándékunkat. Egy kis doboz volt, amiről még máig nem tudom, hogy mit rejtett.

- Mi volt veletek? Úgy eltűntetek mostanában! – mosolygott ránk.

- Csak pihentünk egyet és meglátogattuk a családomat – válaszolta Harry kicsit ködösítve a dolgot, de igaza volt, amiért nem akarta elrontani a hangulatot.

- Nyugodjatok, mert amiatt a féreg miatt nem kell többet aggódni. Ma délelőtt ítélték el. Életfogytiglani börtönbüntetést kapott – tájékoztatott minket Niall, mire egy kis kő esett le a szívemről. Végre megszabadultunk tőle. – Ha megbocsájtotok, köszönök a vendégeimnek, de majd még beszélünk! – ígérte felvillanyozva és szépen ott hagyott minket.

- Szerinted mennyi a valószínűsége, hogy Niall emlékezni fog erre az estére? – kérdeztem kuncogva.

- Semmi, mert ha kell addig itatjuk majd a fiúkkal, míg a nevére sem emlékszik, ezt garantálom – kacsintott rám és felém hajolva egy lágy csókot nyomott az arcomra.

- Hazz! – hallottam meg egy férfihangot a hátam mögül. – De rég találkoztunk, haver! – jött hozzánk egy számomra ismeretlen, húszas évei elején lévő fiú.

- Ben, hát téged is lehet erre látni! – rázott kezet Harry a fiúval. Mosolyogva beszélt hozzá, amiből arra következtettem, hogy jó barátja lehet.

- És ki itt ez a szépség? – mutatott felém Ben, mire kissé elpirulva lesütöttem a szemem.

- Ashlyn Higgins vagyok, de szólíts csak Ash-nek – nyújtottam felé a kezem, amit ő rögtön el is fogadott és vidáman megrázott.

- Ben Wilson – villantotta meg felém csábos mosolyát. 

- Honnan ismeritek egymást? - kérdeztem kíváncsian. 

- New Yorkból. Együtt dolgoztunk a legújabb klippen. De úgy tűnik igaz a hír! Tényleg egy elég csinos pipit sikerült összeszedned! – bólintott elismerően és végigsimított az arcomon. Nem is értem, de kihívó beszédével és tetteivel egyáltalán nem sértett meg, jót mulattam viselkedésén.

- Héj, el a kezekkel, ő az enyém! – szólt rá Harry tréfásan és közelebb húzott magához. Más esetben biztosan féltékenységi rohamot kapott volna, de valamiért nagyon megbízott ebben a fiúban, amiért nekem még szimpatikusabbá vált.

- Huhú, a nagy Harry Sytles tényleg belezúgott a főnöke lányába.

- Mit csinálsz itt Londonban? - kérdezte Harry.

- Errefelé jártam és úgy döntöttem, hogy beugrom. Egy kis buliba még nem halt bele senki! – kedves fiúnak tűnt, muszáj volt mosolyognom rajta.

- Jól tetted, emlékszem én azokra a nagy partykra, amiket LA-ben csaptunk! – nosztalgiázott Harry.

- Dehogy emlékszel! – bökte játékosan oldalba a Göndörkét, mire az egyetértően felnevetett. Perceken belül még két fiú csatlakozott hozzánk, akiket már az előző turnéról ismertem is, de a beszélgetés olyan témába csapott át, amiért inkább kibújtam Harry öleléséből és elindultam valami innivalóért.

- Hé, hová mész? – húzott vissza Harry a csuklómnál fogva.

- Csak körbenézek – vontam meg a vállam.

- Menjek veled? – kérdezte.

- Nem, dehogy, beszélgessetek csak! – legyintettem.

- Még találkozunk! – kacsintott rám és miután egy gyors szolid csókot nyomott a számra, utamra engedett.

Fogalmam sem volt, hogy merre kéne keresnem a konyhát és eltévedtem párszor, mire sikerült megtalálnom a keresett helyiséget. Az egész házban mindenhol számomra főleg ismeretlen emberek beszélgettek, piros műanyagpoharakkal a kezükben és várták, hogy elkezdődjön a buli. Én egyelőre nem akartam alkoholt inni, ezért elkerültem a végtelen mennyiségű piát, ami a konyhapulton sorakozott és öntöttem magamnak egy kis narancslevet. Míg iszogattam, szemem önkéntelenül is az óriási hűtőre kúszott, mert esküszöm, hogy még soha nem láttam ilyen hatalmasat.

- Héj, Ash! – jött be a konyhába Niall kivirult arccal.

- Oh, Niall! Jó hogy jössz, kérdezni akartam valamit! – álltam elé. – Mi van veled és Sarah-val? – kérdeztem. Igazából fogalmam sem volt, hogy mi lehet most köztük, hisz Sarah-val már olyan régen beszéltem, hogy bele sem merek gondolni és akkor még kapcsolatuk nagyon bizonytalan volt.

- Uh, jó hogy mondod! – csillant fel a szeme. – Már vagy egy órája bezárkózott a hálóba. Mit tudtok ti, nők ennyit készülődni? – csóválta meg a fejét rosszallóan. Nekem pedig rögtön leesett, hogy miről is van itt szó és mosoly húzódott az arcomra.

- Majd én megyek és megnézem! – ajánlottam fel készségesen és gyorsan az ajtó felé indultam.

- Az emeletem jobbra a második ajtó! – kiáltott után még Niall, én pedig már ott sem voltam.

Niall útbaigazítása után már könnyen megtaláltam a keresett szobát, ami természetesen zárva volt. Gyorsan kopogtattam és türelmetlenül vártam, hogy Sarah ajtót nyisson.

- Már csak pár perc! Nyugi, Horan! – kiabálta ki barátnőm.

- Ash vagyok, Sarah – mondtam, mire pár pillanat múlva kattant az zár és Sarah jelent meg az ajtóban egy fürdőköntösben, már tökéletesen elkészített füstös sminkkel és nagy loknikkal.

- Hát te még élsz? – mondta tettetett csodálkozással.

- Meg tudom magyarázni! – védekeztem rögtön.

- Hanyagolsz Bodri miatt! Nincs ezen mit szépíteni! – nézett rám megjátszott sértődöttséggel.

- De te sem nagyon kerestél engem az elmúlt pár napban! – tettem csípőre a kezem.

- Rendben! Megbocsájtok – vonta meg a vállát egy kis gondolkodás után. – Na, gyere, kéne egy kis segítség a cipzárral! – fogta meg a csuklómat és behúzott a hálóba, majd magunk mögött kulcsra zárta az ajtót.
- Te ideköltöztél? - kérdeztem csodálkozva Sarah bőröndjére pillantva.
- Nem, de elég sokat vagyok itt mostanában, ezért egyszerűbb volt, hogy áthozok pár cuccot - magyarázta vállát vonva. 

- Most akkor mi a fene van köztetek? – tértem rögtön a lényegre.

- Együtt vagyunk – mondta sugárzó mosollyal. – Úgy döntöttünk, hogy adunk egy esélyt magunknak. Azt hiszem, szeretem – vallotta és lesütötte a szemeit.

- Ez csodálatos! – öleltem meg. – De még nem vállaltátok fel a média előtt, ugye? – kérdeztem, mivel emlékeim szerint még nem olvastam róluk egyetlen cikket sem.

- Áh! – legyintett. – Még csak ma reggel beszéltük meg a dolgainkat. Tudod, kicsit összekaptunk a napokban, mert ő a lehető leghamarabb világgá szeretné kürtölni, hogy együtt vagyunk, én viszont inkább minél tovább titokban tartanám. A veszekedés után nem is beszéltünk pár napig, én már teljesen lemondtam róla, de akkor ma reggelt megjelent az ajtónkban egy hatalmas csokor rózsával. Olyan édes volt. Nagyon sokat beszélgettünk és kompromisszumot kötöttünk, hogy magunktól nem beszélünk a kapcsolatunkról senkinek sem, de ha kérdezik, akkor tagadni sem fogunk semmit – mondta Sarah csillogó szemekkel. Teljesen bele volt zúgva ebbe a fiúba, ez már messziről látszott. – És veletek mi van? Hallottam Noelról, ugye minden rendben? – kérdezte őszinte aggódással a szemében.

- Igen, minden rendben. Elutaztunk pár napra Harry családjához, - majd egyszer elmesélem -, jó volt egy kicsit kiszabadulni a napi körforgásból.

- Annyira örülök, hogy nem lett komolyabb bajotok – állt elém felém fordított háttal, én pedig felhúztam a cipzárját. – Köszi.

- Nagyon csinosan festesz – dicsértem meg. Sötétkék, combközépig érő, tapadós ruhája szépen kiemelte tökéletes alakját. Biztos voltam benne, hogy Niall is oda lesz ezért az összeállításért.

Az idő szűkös volt, nekünk pedig annyi mondanivalónk volt egymásnak, hogy hajnalig mesélhettünk volna, ezért inkább egymásba kapaszkodva mentünk le a földszintre, épp időben, mert pár perc múlva Niall elfújta a gyertyáit és felvágta a tortát. Sarah egyedül hagyott és az ünnepelthez csatlakozva egy lágy csókot nyomott annak szájára. Ezután mindenki felköszöntötte Niallt, majd kaptunk egy-egy szelet tortát is. Szememmel Harryt kerestem, de sehol sem találtam és az sem segített sokat, hogy ekkor lekapcsolódtak a lámpák és színes fényekkel világították be a hatalmas nappali közepén táncra kijelölt helyet. Felcsendült a zene és a vendégek nagy rész táncolni kezdett, kezükben mindenféle alkoholtartalmú üvegekkel vagy éppen piros műanyagpoharakkal, szóval elkezdődött a buli.

Leraktam az üres tányéromat a dohányzóasztalra és csatlakozni akartam a táncolók tömegéhez, mikor egy kemény mellkasba ütköztem. Azonnal tudtam, hogy kivel van dolgom, mosolyogva néztem fel az én Göndörömre.

- Már mindenhol kerestelek – mondta fülembe suttogva. Leheletén éreztem, hogy már ivott, de nem tűnt részegnek, egyenlőre. Kezében két poharat tartott, az egyiket nekem adta. Kívülről narancslének nézett ki, de persze rögtön tudtam, hogy nem csak gyümölcslé van a poharamban. Mosolyogva koccintottunk Harryvel, majd miután mindketten lehúztuk az italunkat, Harry csak random lerakta valahova az üres poharakat és összekulcsolva ujjainkat a tánctér felé vezetett. Háttal álltam Harrynek, testemet az övének nyomva. Csípőnk egyszerre mozgott felvéve a zene ritmusát. Harry végigvezette ujjait az oldalamon, mire jóleső borzongás futott végig a gerincemen, majd keze a hasam alsó részénél állapodott meg és még szorosabban húzott magához. Hajamat kifésülte a nyakamból és apró csókokkal hintette be bőrömet. Megfordultam ölelésében és átkaroltam a nyakát, majd egy szenvedélyes csókot leheltem ajkaira. Ujjaimmal hajába túrtam és finoman meghúztam egy-két göndör fürtjét, mire egy halk nyögés szakadt ki belőle. Reakciója miatt muszáj volt belemosolyognom csókunkba, tetszett, hogy ezt én válthatom ki belőle. Minden gátlásomat levetettem és nem érdekelt hány ember néz minket, mert akkor csak mi ketten voltunk. Éreztem, hogy arcom kipirult és melegem is lett, de nem tudtam eldönteni, hogy a tánctól vagy az alkoholtól, mert habár nem ittam még sokat, nagyon nem bírom az alkoholt és már egy kisebb adagtól is képes vagyok becsiccsenteni.

A végtelenségig tudtam volna így maradni, testünk szorosan nyomult a másikéhoz és csípőnk egy ütemre mozdult. Harry fenekemnél fogva tartott szorosan magánál, miközben a szemkontaktust egy pillanatra sem szakítottuk meg. Mikor pár szám után kiszabadultunk a táncoló tömegből, szinte csak akkor vettem észre, hogy mennyire el is fáradtam és kissé le is izzadtam. A konyhába indultunk egy kis frissítőért, ahol rátaláltunk a mi társaságunkra. Niall állt az italok mellett Sarah-val az oldalán, de ott voltak Liamék, Louis-ék és Zaynék is. Mosolyogva köszöntöttem mindenki egy-egy puszival vagy öleléssel, néha mindkettővel is. Harry oldalára állva, mosolyogva hallgattam a többiek beszámolóját. Közben valahonnan előkerült egy üveg whisky és, miután Louis meghúzta, a kezembe nyomta, ezért én is belekortyoltam. A tömény szeszes ital égette a torkom, ezért nem is ittam sokat és gyorsan tovább adtam az üveget, de ahogy telt az idő, egyre többször került a kezembe a pia, amit minden alkalommal egyre bátrabban meg is húztam.

Nagy mosollyal az arcomon hallgattam Lou beszámolóját valami korcsolyapályáról, amit az udvarába tervez a télre, de tekintetemet nem tudtam levenni az oldalamon álló kis tündérről, tökéletes alakjáról, hosszú combjairól és formás fenekéről. Csak attól, hogy ránéztem piszkos gondolatok töltötték ki fejemet. Mosolyogva figyeltem, ahogy édesen felkuncog egy-egy poénon és észrevettem, hogy önkéntelenül egyre jobban rám nehezedik. Arca kipirosodott és szemei lustán csillogtak. Nevetnem kellett, ha arra gondoltam, hogy az a pár korty whisky is milyen hatással van rá. Bennem is volt már valamennyi alkohol, de még biztosan álltam a lábamon. Alig egy fél órája már Danielle is kidőlt, Liam fektette le az egyik vendégszobában, egy órát sem adok Ash-nek és neki is takarodót rendelek el, ha így folytatja tovább.

- Elég lesz! – szóltam rá, mikor az üveg után nyúlt.

- Hagyd Hazz! – mondta Louis, mire szúrós pillantást lövelltem felé, de hagytam, hogy Ash még egyszer utoljára beleigyon az üvegbe, majd kikaptam a kezéből és én is belekortyoltam a tömény szeszbe.

- Na! – nyafogott Ash és az üveg után kapott. – Add vissza!

- Nem-nem – ráztam meg a fejem. – Elég volt mára! – mondtam a magasba emeltem az üveget, hogy ne tudja elérni. Nevetve figyeltem, ahogy felugrik az üvegért, de megbillent az egyensúlya és, ha nem kapok utána, akkor biztosan a földön landolt volna. Jól mulattam rajta és Niall kezébe nyomtam az italt, majd talpra állítottam Ash-t és az emelet felé kezdtem támogatni.

- Ne nevess ki! – panaszkodott, de bármennyire is próbáltam, nem bírtam abbahagyni a szüntelen vigyorgást. – Hova megyünk?

- Aludni – válaszoltam röviden.

- Együtt? – csillant fel a szeme.

- Nem, te alszol, én pedig majd visszamegyek a többiekhez – vázoltam a tervet.

- Ne! – nyafogott, majd megtorpant és nem mozdult tovább. – Én veled akarok aludni!

- Na, gyere már! – húztam gyengéden kezénél fogva, de nem mozdult.

- Harry, kérlek! – könyörgött és erősen a falnak nyomott. Meglepődtem hirtelen jött határozottságán és mosolyogva figyeltem, ahogy próbál elcsábítani. Aprócska kezét ingem alá csúsztatta és apró köröket rajzolt a hasam alsó részére. Ujjai nyomán perzselt a bőröm és borzongás futott végig a testemen. Egy vad csókot nyomott puha ajkaival az enyémekre, mire megremegtem belülről és egy apró nyögés szaladt ki számból. Ahogy ő egyre magabiztosabb lett, én úgy lágyultam el. – Befejezhetnénk, amit délután elkezdtünk… - suttogta csábítóan a fülembe. Mosolyom lefagyott az arcomról és átvéve az irányítást nekinyomtam a folyosó szemközti falának. Ajkai mohón ízlelgették az övéit, miközben keményen belemarkoltam a fenékébe, amit egy hangos nyögéssel jutalmazott. Szinte hihetetlen, hogy mit képes ez az aprócska lány kiváltani belőlem, azért esett nehezemre kimondani a következő szavakat.

- Nem lehet – suttogtam a szájába.

- Miért? Nem kívánsz? – kérdezte és könnyektől csillogott a szeme.

- Ne beszélj butaságokat! – simogattam meg puha arcát. – Legszívesebben bezárkóznék veled az egyik szobába és órákig ki sem jönnék, de részeg vagy és nem foglak kihasználni – suttogtam.

- Nem is vagyok régesz… ékresz… - próbálta kimondani azt az egyáltalán nem bonyolult szót. – Tényleg részeg vagyok! – látta be csodálkozva és kinevette saját magát.

- Gyere, menjünk aludni! – fogtam meg a kezét és lassan felvezettem a lépcsőn. Már majdnem a szobában voltunk, mikor elvesztette az egyensúlyát és kis híján fellökte az egyik szekrényt, erről pedig rögtön Gemma jutott eszembe és muszáj volt elmosolyodnom.

- De szépek! – kerekedtek ki gyönyörű szemei csodálkozón. – Biztosan ez az a csokor, amit Niall vett Sarah-nak! - Beleszagolt a nagy csokor vörös rózsába és halkan felkuncogott. Olyan édesen festett, hogy elhatároztam én is veszek otthonra, ha kell, több száz csokorral is, ha ilyen boldog lesz csupán pár szál virágtól. De vajon milyet szeretne? Még nem is tudom, mi a kedvence.

- Mi a kedvenc virágod? – kérdeztem hirtelen és, mivel láttam, hogy nehezem áll a lábán, menyasszonyi stílusban az ölembe kaptam.

- A szegfű… - mondta halkan, csukott szemekkel. Benyitottam az egyik vendégszobába, lábban belöktem az ajtót és vállammal felkapcsoltam a lámpát. Két ágy volt elhelyezve a nagy helyiségben, az egyiken Danielle aludt, a másikra pedig óvatosan lefektettem a már alvó Ash-t, legalábbis már azt hittem, hogy alszik, de ekkor csukott szemekkel még megszólalt. – A fehéret szeretem… - mondta halkan, először nem is értettem, miről beszél.

- Tessék? – kérdeztem értetlenül, szinte már biztos voltam benne, hogy álmában beszél.

- A fehér szegfűt szeretem… De az is szép, ha van közte pár szál rózsaszín, vagy lila… - motyogta olyan halkan, hogy közel kellett hozzá hajolnom, hogy halljam. Egy puszit nyomtam az orrára és levettem róla cipőit, majd alaposan betakargattam.

- Jó éjt, Ash! – suttogtam a fülébe és egy lágy csókot nyomtam a szájára. Mosolyogva figyeltem, ahogy magához öleli az egyik kispárnát és felhúzza a lábait. Lekapcsoltam a lámpát és becsuktam magam mögött az ajtót, de még így hangosan beszűrődött a földszinten hangosan dübörgő zene, viszont abban biztos voltam, hogy ez őt már nem fogja zavarni az alvásban.

Az eddig elfogyasztott alkoholtól kissé bizonytalanul mentem le a lépcsőn, majd Louis-ékat kezdtem keresni a színes fényekkel megvilágított nappaliban. Gyorsan meg is találtam őket, miközben kibontottam egy üveg sört és a számhoz emelve inni kezdtem az alkoholt. Lou, Zayn és Niall barátnőikkel táncoltak a tömegben. Semmi kedvem nem volt odamenni hozzájuk így, barátnő hiányában. Piszkosul hiányzott, hogy Ash mellettem álljon, hogy a derekamat ölelje és halljam édes kuncogását.

- Hazz! – kiabálta túl a hangos zenét Ben és kezével integetett, hogy menjek oda hozzájuk. Éppen Liammel beszélgetett, aki hozzám hasonlóan, barátnő nélkül maradt az estére. Leraktam az üres sörösüveget valahova és feléjük mentem. Ben rögtön egy pohár whiskyt nyomott a kezembe, amit gyorsan le is húztam. Pár perc múlva poharam újra tele volt és egy órán belül már egy kanapén ültünk, mert az elfogyasztott alkoholmennyiségtől nem tudtam megállni a lábamon. Nem tudom, mennyit ihattam, a negyedik pohár után abbahagytam a számolást. Nem foglalkoztam vele, hogy másnap milyen ramatyul is fogom magam érezni, hiszen tudtam, hogy Ash mosolya úgy is pillanatokon belül elfelejtet velem majd mindent.

Hasogatott a fejem és mikor felültem az ágyon, azt sem tudtam, hol vagyok. Szépen lassan raktam össze a képet, beugrott a buli, ahogy Harryvel táncolunk, a whiskys üveg, aminek gondolatára felfordult a gyomrom és még arra is emlékeztem, hogy hogyan kerültem az ágyba.

- Reggelt! – köszönt Danielle a másik ágyról. Emlékszem, ő volt az első, aki kidőlt, őt pedig én követtem. Mosolyából ítélve ő már túl lehetett pár fájdalomcsillapítón.

- Széthasad fejem – nyögtem.

- Jó reggelt! – rontott be a szobába kirobbanó kedvvel Sarah.

- Csöndesebben! – szóltam rá fejemet fogva.

- Bocsánat – suttogta. – Tessék, ezt vedd be! – nyújtott felém két szem pirulát és egy pohár vizet, majd lerakott egy székre két kisebb kupac ruhát. – Ezeket felvehetitek, aztán készülődjetek és gyertek le reggelizni! – mondta és már ki is repült a szobából.

Úgy is tettem, ahogy parancsolta, átvettem tegnap esti, alváshoz kényelmetlen ruhámat Sarah egy farmerjára és kényelmes pólójára, majd a fürdőbe mentem. A tükörbe nézve rosszul lettem saját látványomtól, a sminkem elfolyt és szétkenődött, de mikor megtisztítottam az arcomat, úgy néztem ki, mint egy zombi, sápadt voltam, szemeim táskásak és karikásak voltak. Kölcsönvettem Sarah sminkkészletét és gyorsan elfogadható kinézetet varázsoltam magamnak. Mire ezzel készen lettem, a fájdalomcsillapító megtette a hatását és fejfájásom sokat javult. Első dolgom volt, hogy Harryt kerestem. Mikor lefektetett, még nem volt olyan részeg, kíváncsi voltam, mennyire itta le magát az után. Az emelten nem volt, ezért leszaladtam a földszintre és a konyhában csatlakoztam a többiekhez.

- Jó reggelt! – köszöntem már sokkal jobb kedvvel. A többiek, mint egy csapat zombi ülték körül az asztal és válaszképpen egyet morogtak. – Nem láttátok Harryt? – kérdeztem és öntöttem magamnak egy pohár almalevet.

- Hajnal óta nem, akkor még a nappaliban volt – vonta meg a vállát Liam, aki elég elfogadható állapotban volt.

- A házban viszont biztosan nincs – tájékoztatott Sarah.

- De nem is mehetett messzire. Nagyon elázott az este – morogta Niall. Azt hiszem, ő volt a legrosszabb passzban.

- Biztosan hazament – találgattam és kiittam a poharamat, majd beállítottam a mosogatóba. – Mindenesetre én most hazamegyek és folytatom az alvást.

- De még nem is reggeliztél! – ellenkezett Sarah. – Gyere, egyél valamit előtte! – kínálgatott egy kosár muffinnal.

- Köszönöm – vettem ki egyet az ínycsiklandozó sütiből. – De most tényleg mennem kell! – köszöntem el tőlük egy mosollyal és még integettem az ajtóból, majd már az utcán is voltam. Hazafelé menet megettem a muffint és párszor megcsörgettem Harryt, de egyszer sem vette fel a telefont, ezért egyre biztosabb voltam benne, hogy otthon húzza a lóbőrt. Húsz percen belül haza is értem és nagyon reméltem, hogy nem készültek rólam képek ilyen visszataszító állapotban.