Alig vártam, hogy végre megérkezzünk a hotelbe, mert már rosszul voltam Taylor és Harry boldog enyelgésétől. Utáltam azt, ahogy csókolóztak, ahogy ölelgették egymást, ahogy fogták egymás kezét vagy, ahogy néha mosolyogva összenéztek. De a legrosszabb mégis az volt, hogy igazából semmi okom nem lett volna haragudni a lányra. Mielőtt megismertem őt azt hittem, hogy bunkó és a hírnévtől beképzelt, de sajnos nem így történt, mert minden várakozásom ellenére Taylor nagyon kedves vés segítőkész olt. Rájöttem, hogy igazából nem is rá vagyok dühös, mert ebben a történetben csak egy bűnös van és az nem más, mint Harry. Mindkettőnket becsapott. Engem megpróbált elcsábítani, miközben Taylort csalta, mert az előző turnén nem egyszer fordult elő, hogy Harry más lányokkal töltötte az éjszakát.

Felcsillant a szemem és szám mosolyra húzódott, mikor a kocsiból kiszállva megpillantottam a nevető Eleanort és a mellette álló Danielle-t, aki élőben még szebb volt, mint a fotókon. Miután egy-egy csókkal köszöntötték barátaikat, El vidáman a nyakamba ugrott, mitől én is feldobódtam.

- Biztosan te vagy Ashlyn, igaz? Én Danielle vagyok – mutatkozott be Liam barátnője.

- Nagyon örülök, hogy találkoztunk! Már nagyon sokat hallottam rólad! – adtam két puszit az arcára. Danielle már első látásra is nagyon szimpatikus volt.

- Milyen volt a repülőút? – kérdezte kedvesen.

- Uh, ne is mond! – legyintettem. – Nem bírom a repülést és még egy kisebb légörvénybe is keveredtünk, szóval, ha megengeditek, kicsit lepihenek – mondtam bocsánatkérően.

- Semmi gond, menj csak! De estig pihend ki magad, mert buliba megyünk! – jelentette be El vidáman.

Felmentem a Harryvel közös szobánkba, majd egy gyors kipakolás után délután 4-kor befeküdtem az ágyba és beállítottam a telefonomon az ébresztőórámat, majd ledobtam a cipőmet és egy kis alvásreményében lehunytam a szemem. Pár pillanat múlva hallottam az ajtó nyílását, Harrynek volt az, most hogy végre sikerült elbúcsúznia Taylorkától. Semmi kedvem nem volt beszélgetni vele, szóval úgy tettem, mintha már aludnék. Meglepetésemre pár pillanat múlva Harry leheletét éreztem a bőrömön.

- Annyira sajnálom! – suttogta és hangja tele volt fájdalommal. Végigsimította az arcomat, majd egy hosszú, édes puszit lehelt az arcomra, én pedig álomba merültem.

Kora este, 7 órakor a telefonom ébresztője keltett fel mély álmomból. Gyorsan kinyomtam, majd már majdnem visszaaludtam, mikor eszembe jutott, hogy nekem készülődnöm kéne, mert a lányokkal ma este buliba megyünk. Elég nyomott volt a hangulatom és semmi kedvem nem volt kikelni az ágyból, de tudtam, hogy ha nem lennék ott időben a megbeszélt helyen, akkor ahogy ismerem, El úgy is kirángatna az ágyból.

Kikelve az ágyból megpillantottam Harryt az ágy másik felén, éppen a laptopján írogatott valamit, de mikor megláttam, hogy felébredtem, rögtön lecsukta a tetejét és lerakta az öléből.

- Beszélhetünk? – kérdezte halkan.

- Nem, nem érek rá. Készülődnöm kell, mert Eleanorékkal buliba megyünk – vettettem oda neki félvállról és ruhámmal elindultam a fürdőbe.

- És utána? – erősködött.

- Nincs mit megbeszélnünk – zártam magamra a fürdőajtót.

Nem siettem el semmit, lezuhanyoztam, ami ellazítottam az izmaimat, majd felvettem egy kétségbeejtően rövid, kihívó piros ruhát, a hátán nagy kivágással és nagy loknikat sütöttem hosszú, szőke hajamba. Mivel kicsit késésben voltam, gyorsan berohantam a szobába és felvettem egy a ruhához illő magassarkút, majd a táskámmal együtt kiindultam az ajtón, de Harry az utamba állt.

- Kiengednél? Szeretnék menni – próbáltam meg eltolni az útból, sikertelenül.

- Ugye nem azt akarod mondani, hogy ebben a ruhában akarsz elmenni? – kérdezte hitetlenkedve.

- Nem, igazából semmi sem szeretnék neked mondani – forgattam meg a szemem.

- Nem mehet így el sehova! Öltözz át, addig nem engedlek ki! – fonta össze mellkasa előtt a karját. Lassan felé hajoltam, olyan közel, hogy egy pillanatra elakadt a lélegzete.

- Nem vagy az apám, nekem te senkim sem vagy, szóval, ha megkérhetlek rá, ne parancsolgass nekem – suttogtam a fülébe, majd kihasználva pillanatnyi kábaságát egy gyors mozdulattal kikerültem őt és már kinn is voltam az ajtón.

A lányok a fejükbe vették, hogy pasit keresnek nekem ma este, nekem ehhez most nem sok kedvem volt, de nem akartam elrontani a szórakozásukat. A bárban, amibe mentünk hangosan dübörgött a zene, cigaretta füst és alkohol illat keveredett a levegőben. Dan és El egész este újabb és újabb pasiknak mutattak be, én persze egytől egyig lepattintottam őket, barátnőim pedig már szinte mérni kezdték a pasik rekordidejét, hogy ki bírja a legtovább. Igazból nagyon vicces este volt, nagyon jól éreztem magam Dan és El társaságában. Éjjel 2 lehetett, mikor visszaértünk a szállodába. El kicsit becsiccsentett, szóval miután leadtuk őt Louisnak, mi is elmentünk lefeküdni. Mikor Dannel is szétváltunk, hirtelen rám zuhant a fáradtság és majd elaludtam a folyosón. Csöndben nyitottam be a szobába, nehogy felkeltsem Harryt, de mikor felkapcsoltam a villany, teljesen ledöbbentem az elém tárulkozó látványtól. Harry a helyén aludt és ezzel még nem is lett volna probléma, ha mellette nem Taylor feküdt volna az én helyemen. A ruháik össze-vissza voltak dobálva a szobában, szóval elég gyorsan leesett a dolog. Ebben a pillanatban szinte egyszerre kinyitották a szemüket. Taylor teljesen le volt döbbenve, majd egy kis haragot és sajnálatot láttam az arcán, viszont Harry ijedt és bűnbánó tekintete egyáltalán nem tudott meghatni. Egyszerre éreztem dühöt és szomorúságot.

- Csak a pizsamámért jöttem – suttogtam és halóruhámat felkapva már ki is rohantam a hotelszobából.

- Harry, mért nem mondtad, hogy egy szobában vagy Ashlynnel? – hallottam, ahogy Taylor felelősségre volna Harryt az ajtó túloldaláról, de én ekkor már könnyeimmel küszködve kopogtam be a szomszéd szobába.

- Nem veszünk semmit – nyitotta ki Niall álmosan az ajtót. – Baj van Ash? – kérdezte komolyabban, mikor megláttam kétségbeesett arcomat.

- Áll még a kanapé ajánlatod? – próbáltam mosolyogna, de egy könnycsepp kicsurrant a szememből.

- Jaj, Ashlyn, hát persze! – húzott magához és engedte, hogy könnyeimmel eláztassam a pólóját.

Pár perc múlva elhúzódtam tőle, majd elindultam, hogy ágyat csináljak magamnak a kanapéból. A hálóba lépve Zayn halk horkolását hallottam az ágyból. Pakolászásomra egy pillanatra felébredt, majd mikor megkérdezte, hogy jól áll-e a haja, fejét a párnára ejtve visszaaludt. Könnyeimet letörölve, pizsamámmal a kezemben bementem a fürdőbe. Egy gyors, de annál ellazítóbb zuhanyzás után, mikor kiléptem a fürdőből, halk kopogást hallottam a bejárati ajtón. Niall nyitott ajtót, majd meghallottam Harry halk hangját. Tudom, hogy nem szabad hallgatózni, de én túl kíváncsi voltam és megtettem.

- Mi az Harry? – kérdezte Niall halkan.

- Itt van Ash? Beszélhetek vele? – Harry hangja aggódó volt.

- Itt van, de éppen fürdik.

- Bemehetek? Megvárnám itt.

- Szerintem ez most nem lenne jó ötlet, Harry – sóhajtott fel Niall. – Hagyd most őt! Teljesen összetörted a szívét. Lehet, hogy te nem vetted észre, mert nem mutatja ki, de én látom rajta, hogy szenved.

- Akkor mondd, meg mit tegyek, mert ez a helyzet senkinek sem jó! – fakadt ki Harry.

- Hagyd őt békén és éld az életed Taylorral – tanácsolta a Szöszi.

- Igazad van – sóhajtotta Harry egy kis szünet után. – Ha visszajön a fürdőből, kérlek, mondd meg neki, hogy elküldtem Tayt, szóval nyugodtan átjöhet aludni.

- Ez a legkevesebb, amit megtehetek, de őt ismerve ne nagyon számíts ma éjszaka a társaságára.

- Köszönöm, jó éjt! – búcsúzott Harry.

- Jó éjt, Harry! – hallottam az ajtó csukódását, majd pár pillanat múlva Niall lépett be a háló ajtaján.

- Harry volt az. Azt üzeni, hogy… - kezdte, de közbevágtam.

- Hallottam. Köszönöm, Niall – öleltem meg hálásan, mert fogalmam sem volt, hogy köszönjem meg neki ezt a sok törődést és kedvességet. Álmosan elhelyezkedtem a kanapén és pár perc múlva mély álomba merültem.

Reggel 11-kor, mikor felébredtem a fiúk már nem voltak a hotelben, de valamelyikőjük írt nekem egy kis cetlit, hogy interjúra mentek és, hogy csak valamikor délután érnek vissza. Egy gyors reggeli után unalmamban nem tudtam mit csinálni, szóval egy bikinivel és törölközővel a kezemben lementem a szálloda wellness részlegébe. Meglepetésemre az egyik medencében megpillantottam Eleanort és Danielle-t.

- Jó reggelt! – köszöntem vidáman.

- Ashlyn! – kiáltott fel Dan és köszönésképpen megölelt.

- Halkabban! – szólt ránk nyögdécselve és a fejét fájlalva El.

- Bocsánat – szabadkoztam rögtön. – Másnapos? – kérdeztem Danre nézve.

- Igen és még nem süketült meg – morogta El szemeit lehunyva.

- Fájdalomcsillapítót vettél be?

- Persze, mondjuk nem mintha hatott volna, szóval most wellness-terápián vagyok. – Tudom, hogy nem szép nevetni mások szenvedésén, de nagyon mulatságos volt nézni El másnapos fejét.

Dan és én felváltva áztattuk magunkat a medencékbe, masszíroztattuk magunkat és szaunáztunk, majd elölről az egészet, miközben Eleanor egy helyben ült az egyik medence szélén, fejét a falnak támasztotta és talán aludt is, én pedig végig attól féltem, nehogy véletlenül belefulladjon a vízbe. Órák múlva El megunta a szenvedés, szóval ők felmentek a hotelszobáikba, így én is eldöntöttem, hogy ideje menni, mert nemsokára visszaérnek a fiúk az interjúról. Törölközőmmel már a lift felé tartottam, mikor megcsúsztam a padlón egy jó nagy víztócsában és alaposan beütöttem a fenekemet. Egy kis idő múlva két izmos kart éreztem magam körül, amik felhúztak a földről. Mikor megfordultam két sötétbarna szempár nézett vissza rám. Megmentőm egy elég rendesen kigyúrt, nálam pár évvel idősebb, sötétszőke hajú fiú volt.

- Jól vagy? – érdeklődött és rám villantotta vakítóan fehér mosolyát.

- Igen, köszönöm. Nagyon úgy tűnik, hogy ez nem az én napom – sóhajtottam fel a hajnali kellemetlenségekre gondolva.

- Itt laksz a szállodában? – érdeklődött kedvesen.

- Igen, tegnap jöttem és még majdnem két hétig itt leszek.

- Akkor elég sokat fogunk találkozni. Noel Parker vagyok, az úszómester – nyújtotta felém a karját.

- Ashlyn Higgins – ráztam meg a kezét. – Örülök, hogy találkoztunk!

- Nem lenne kedved egy vacsorához? – ez a kérdés váratlanul ért, őszintén szólva még nem nagyon kaptam eddig randi meghívásokat.

- Ööö… Hát nem is tudom… - gondolkoztam el, míg ő várakozásteljesen nézett rám. Aztán átgondoltam a dolgot és rájöttem, hogy nem sóvároghatok egész életemben Harry után, mert nagyon úgy tűnik, hogy neki nem kellek és egy randival pedig nem veszíthetek semmit. – Rendben, benne vagyok.

- Ma este ráérsz? Mondjuk 7 körül? – kérdezte.

- Az tökéletes lenne – egyeztem bele.

- Rendben, akkor este találkozunk!

- Szia, Noel! – köszöntem el és nagy mosollyal az arcomon mentem fel a hotelszobába.

A fiúk még nem érkeztek én pedig egy kis estebéd után elkezdtem készülődni a randira. Felvettem egy csinos fekete ruhát, ami közel sem volt annyira kihívó, mint az előző esti és kivasaltam a hajam. 

A fürdőből kilépve észrevettem, hogy Harry már járt a szobában, de már el is ment, gondoltam Taylorral találkozott, mitől egy kis keserű ízt éreztem a számban, de próbáltam az esti randira koncentrálni.

Noel egy aranyos kis étterembe vitt el. Minél jobban megismertem a fiút, annál jobban megkedveltem, mert nagyon jó személyiséggel volt megajándékozva. Vicces volt, beszédes és kedves is, bár közel sem érintett meg úgy, mint Harry.

11 óra körül vitt vissza a szállodába és egy hosszú arcra puszival búcsúzott el tőlem, mire kissé elpirultam. Mosolyogva mentem be a hotelszobába, amit Harry rögtön ki is szúrt.

- Hol voltál? Mitől van ilyen jó kedved? – érdeklődött mosolyogva.

- Nem mintha közöd lenne hozzá, de egy randin – vetettem neki oda, mire lefagyott a mosoly az arcáról. Beszaladtam a fürdőbe és gyorsan átvettem a pizsamámat.

- Beszélhetnénk? – kérdezte Harry, mikor visszamentem a hálóba.

- Miről van szó?

- Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi miatt – sóhajtott fel. – És azt szeretném kérdezni, hogy nem maradhatnánk barátok? – ennél a kérdésnél aztán felment bennem a pumpa.

- Barátok?! – akadtam ki. – Már akkor elveszítetted a barátságomat, mikor megcsókoltál.

- Sajnálom – suttogta. – Nem akartalak becsapni.

- Nem becsaptál, hanem kihasználtál. Annyira bizonygattad, hogy nem igazak, amit az újságok írnak és én el is hittem, de úgy látszik, kár volt. Különben is Taylor tudja, hogy fűvel-fával megcsaltad az előző turnén? – vontam felelősségre.

- Megbeszéltük, hogy teret adunk egymásnak. A mi kapcsolatunk elég nyitott – magyarázta a fejét vakarva. Szóval, Taylor végig tudott a dologról. Nem is keveset csökkent most a csaj a szememben.

- Nyitott, mi? – néztem rá elképedve. – Azt is tudta, hogy megcsókoltál?

- Hát azt még nem igazán mondtam el neki – vallotta be.

- Egy rohadék vagy, Harry – mondtam ki, amit abban a pillanatban gondoltam róla és elkezdtem lepakolni az ágyneműmet a földre.

- Te meg mit csinálsz? – kérdezte felvont szemöldökkel.

- Ugye nem képzelted, hogy mellett fogok aludni? – hitetlenkedtem. – Majd alszok a földön ti pedig nyugodtam befejezhetitek azt, amibe tegnap belerondítottam – gúnyolódtam, de elengedte a füle mellett.

- Akkor majd én fekszek a földön, te pedig nyugodtan aludj az ágyban – sóhajtott fel és lehelyezkedett az általam a padlóra pakolt ágyneműk között.

- Nem bírok abban az ágyban aludni – néztem ágyra undorodva.

- Ha te nem alszol az ágyban, akkor én sem – szögezte le.

- Én biztosan be nem fekszem oda, inkább alszok a kanapén – mondtam és elhelyezkedtem egy párnával és takaróval az említett helyen.

- Mi nem vagyunk normálisak – jegyezte meg.

- Jó éjt, Harry!

- Te teljesen őrült vagy – csóválta meg a fejét rosszallóan.

- Azt mondtam, jó éjt!

- Jó éjt, Ash!