. Nekem tényleg teljesen mind… - kezdtem volna, de Harry egy olyan szúrós pillantást lövellt felém, hogy rögtön megváltoztattam a mondandómat. – Nagyon jó lenne együtt főzőcskézni! Süssünk palacsintát!

Alig pár perc múlva már szorgosan kavargattam a folyós, sárga masszát. Harry mögöttem állt és átkarolva a derekamat figyelte, ahogy kitartóan dolgozom.

- Szerinted így jó lesz? Elég a cukor? – kérdeztem és belemártva az ujjamat a tésztába és Harry szája elé nyomta, mire a Göndörke gondolkodás nélkül lenyalta azt.

- Finom vagy – jelentette ki.

- És a tészta? – kérdeztem nevetve és felé fordultam.

- Az is elég jó lett – bólintott. Most ő dugta be az ujját a masszába, de ahelyett, hogy megette volna, végighúzta a kezét az arcomon, ezzel egy hosszú palacsintás csíkot hagyva a bőrömön. – Héj! – kiáltottam fel és már nyúltam is volna egy szalvétáért, hogy letöröljem, mikor Harry arcomat kezei közé fogva megállított. – Elég jó, de rajtad sokkal finomabb – mondta kacér mosollyal az arcán és nyelvével gyorsan eltüntette a kis csíkot.

- Fúj! Ez undorító! – kiáltottam fel és persze nem volt igaz, amit mondtam, amit Harry is észrevett. Egy konyharuháért nyúltam, majd túljátszva megtöröltem az arcomat. Pár pillanat múlva Harry lecsapott az ajkaimra és szenvedélyesen csókolni kezdett. A combom alá nyúlva ügyesen felemelt és ráültetett a konyhapultra, de csókunkat nem szakította meg. Beletúrt hosszú hajamba, én pedig gondolkodás nélkül pólója alá nyúltam, apró köröket rajzolva bőrére. Már a pizsama felsőmet kezdte leszedni rólam, mikor észbe kaptam és eltoltam magamtól.

- Mi a baj? – nézett rám nagy, smaragdzöld szemeivel.

- Az idő. Túl kevés időnk van – sóhajtottam.

- Akkor elkések – vonta meg a vállát hanyagul.

- Azt nem teheted, várnak rád, nem hagyhatod őket cserben! – szidtam meg, mire csak egy szemforgatást kaptam.

- De én akarlak! Most! – mondta vággyal a szemében, minek nem tudtam ellenállni. Most én nyomtam ajkaim az övéire és lábammal átkarolva a derekát és hevesen csókolni kezdtem. Csak percek múlva váltunk el, mindketten kipirultunk és zihálva vettük a levegőt. – Kérlek! – könyörgött Harry és homlokát az enyémnek nyomta.

- Holnap – mondtam ellent. Én is akartam őt, de az idő nagyon szorított.

- Ígéred?

- Ígérem – bólintottam. Harry szorosan magához ölelt és állát a vállamon pihentetve vártuk, hogy légzésünk csillapodjon.

- Hát azt hiszem, van itt még pár sütésre váró palacsinta – szólalt meg Harry egy kis idő múlva és ügyesen leemelt a konyhapultról.

Mivel én a konyha terén elég hadilábon állok, megbeszéltük, hogy Harry fogja kisütni a tésztát. Ügyes mozdulatokkal dobta fel a tésztát, ezzel megfordítva a félig még nyers palacsintákat. Alig fél óráig tartott a sütés és az idő, amíg megettük ínycsiklandozó reggelinket, de Harrynek már rohannia is kellett. Egy-két sietős csókkal búcsúztunk és már kocsijába ülve el is hajtott.

- Imádom ezt a ruhát! – mutogatott Sarah vadul a tévé képernyőjére, ahol éppen Rihannát mutatták bevonulni a vörös szőnyegen csodaszép fehér ruhájában és meg kellett állapítanom, hogy a rövid haj sem állt rosszul neki.

Kicsivel azután, hogy Harry elment, teljesen eluntam magam egyedül ebben a nagy házban, ezért áthívtam hozzánk Sarah-t, hogy tervemhez hűen együtt tudjuk megnézni az idei MTV VMA-t.

- És ott vannak a fiúk! – sikoltottam fel, mikor megláttam a képernyőn 5 nagyon ismerős arcot. Mindegyikük tökéletesen egyhangban fel volt öltözve, mosoly ült az arcukon. Biztosan izgatottak is lehettek, hiszen ez volt az első év, hogy jelölték őket ezen a díjkiosztón. Nem is értem, apa hogy bírt pont ilyenkor horgászni menni. Niall ekkor beleintegetett a kamerába, mire eszembe jutott a második ok, amiért áthívtam Sarah-t. – Akkor ti most együtt vagytok? – tértem rögtön a lényegre.

- Nem – rázta meg a fejét. – Még nem – tette hozzá vágyakozó mosollyal.

- De alakul a dolog, ugye? – reménykedtem.

- Fogalmam sincs igazából – sóhajtott és arcát az egyik párnába temette. – Nagyon jól megvagyunk, bírom a vicceit, meg úgy mindent vele kapcsolatban – nagyon fülelnem kellett, hogy mit mond, mert a párna nagyban eltompította a hangját.

- Akkor mi a probléma? – értetlenkedtem.

- Igazából semmi, csak fura ez a dolog – nézett fel rám. – Amikor együtt vagyunk, le sem tudom venni róla a szemem, teljesen elbűvöl, a csókjairól nem is beszélve – áradozott kissé kipirultan.

- Pedig ez nagyon egyszerű – mosolyodtam el. – Szereted őt.

- Nem tudom. Talán. Én sem értem igazából, hogy mit érzek, annyira ismeretlen még ez az egész! – ült fel kétségbeesett arccal.

- Pedig nem olyan bonyolult. Te szereted és Niall is láthatóan vonzódik hozzád – nyugtattam meg.

- Mindegy is – vonta meg a vállát. – Most tartunk a randizgatós fázisban, aztán ha ő többet akar, akkor belemegyek – döntötte el kissé már határozottabban. – De hagyjuk is ezt a témát. Már el is kezdődött! – mutatott a tévé felé izgatottan.

A show fantasztikus volt, egy csomó híres ember fellépet, de számomra a műsor fénypontja az volt, mikor a fiúk adták elő legújabb számukat. Sarah-val végig énekeltük és táncoltuk azt a pár percet. Olyan büszkeség öntöttel, mint még soha, legszívesebben azt kiabáltam volna, hogy „Igen, figyeljetek, ő az én pasim!”. Emellett azt is hozzátenném, hogy már 2 díjat is bezsebeltek, látszott az arcukon, hogy sokkal több mindent elértek, mint amire számítottak.

Volt egy pont a műsorban, mikor úgy éreztem, hogy nekem pattogatott kukoricát kell sütnöm és ez az idő „véletlenül” pont Taylor Swift produkciója alatt jött. Igazából semmi bajon sincs a csajjal, sőt ha ő nem lett volna, akkor valószínűleg mi nem lennénk együtt Harryvel, de emellett annyi rossz élményt idéz fel bennem ez a szőkeség, hogy inkább a konyhába siettem.

- Ash! Siess! Már vége van! – kiabált le az emeltről Sarah nevetve gyerekességemen. – Gyorsan! Ebben a kategóriában is jelölték őket!

- Rohanok! – kiabáltam vissza és miután a számba dobtam pár darab pattogatott kukoricát, felkapva a két popcornnal töltött tálat már futottam is a szobámba. Katy Perry-t mutatta a tévé, mikor törökülésben lehuppantam az ágyamra és átadtam az egyik tálat Sarah-nak.

- Most lesznek – tájékoztatott és bekapott pár szemet a finom illatú nasiból. – Lefogadom, hogy ezt is megnyerik! – jelentette ki, majd már be is fogta a száját, mert Katy beszélni kezdett.

- És a „Legjobb pop videó” kategóriában a nyertes… - húzta kicsit az időt a nagyobb hatás érdekében - … a One Direction! – Felsikítottam örömömben, nem is gondolva arra, hogy Adam a mellettünk lévő szobában már régen alszik. A fiúk felszaladtak hatalmas mosollyal az arcukon a színpadra, de hirtelen elkerekedett a szemem és felborítottam a popcornos tálamat, mikor Katy Niallt majd ezután Harryt szájon csókolta. Igazából nem volt hosszú, sőt csóknak sem lehetett nevezni, inkább volt egy gyors szájra puszi, na de akkor is! Nem vagyok egy olyan kisajátító típus, de Harry az én barátom, szóval ne csókolgassa senki, még a show kedvéért sem. Láthatóan Sarah is hasonló helyzetben volt és tátott szájjal néztünk egymásra. Hirtelen valami átkattant bennem és először én, majd Sarah hatalmas nevetésben törtünk ki. Habár mindenki tudja, hogy ez a csók szerűség nem jelentett senkinek sem semmit, mégis elég volt ahhoz, hogy egy kicsit hülyítsük a két fiút és ezt Sarah is hasonlóan gondolta.

Lassan vége lett a műsornak és ahogy vártuk is a One Direction mindenkit maga után hagyott a 3 három díjával. Nem kellett sokat várni és ahogy sejtettem is, megszólalt a telefonom, Harry hívott. Hosszan kifújtam a levegőmet felkészülve alakításomra és még egyszer gonoszul összenéztünk Sarah-val, majd fogadtam a hívást.

- Láttad? 3 díjat nyertünk! Ez eszméletlen! – szinte kiabált a telefonba, teljesen eufórikus állapotban.

- Gratulálok – mondtam unott hangon és szinte már sajnáltam, hogy elrontom jókedvét.

- Sarah ott van nálatok ugye? Nem akarok átjönni az afterparty-ra? – kérdezte már egy kicsit lecsillapodva. – Örülnék, ha velem ünnepelnél.

- Velem? Mért Katy elment? – kérdeztem gúnyosan.

- Mi? Mi a fenéről beszélsz? – kérdezte és tudtam, hogy lefagyott egy pillanatra.

Gratulálok, hogy már fel is vállaltátok a kapcsolatotokat. – Mögöttem Sarah már alig kapott levegőt a görcsös nevetéstől. – Azt hitted, nem láttam azt a bizonyos csókot?

- Csók? Nem volt semmilyen csók. Az nem volt semmi – védekezett rögtön kétségbeeséssel a hangjában.

- Hát Harry Sytles, előttem egy életre leírtad magam. Ja, és gratulálok a teljesítményetekhez! – tettem még hozzá.

- Ne csináld ezt Ash! Te is tudod… - kezdte, de ekkor kinyomtam a telefont. Őszintén szólva, kicsit rosszul éreztem magam ezek után, de ha úgy történik minden, ahogy azt mi Sarah-val elképzeltünk, akkor felejthetetlen éjszakánk lesz.

Nem telt bele pár perc és Sarah és Niall között lejátszódott egy hasonló beszélgetés, ami után már csak várnunk kellett. Már eltelt vagy másfél óra, de még mindig nem volt semmi, mi pedig egyre idegesebbek lettünk és nagyon reméltem, hogy nem mondtak le rólunk ilyen nagyon gyorsan.

- Ez mi? – egyenesedett fel Sarah ültében és fülelni kezdett. – Te nem hallod? – Ekkor hegyezni kezdtem a fülem és meghallottam az ablakon beszűrődő lágy gitárdallamokat, amikben a Baby I Love Your Way című dalt. Csendesen kinyitottam az erkélyem ajtaját és kiléptem a friss levegőre Sarah-val a nyomomban. Harry és Niall álltak alattunk, a Szöszi kezében egy gitáron játszott, miközben mindketten énekeshez nem méltóan, borzasztóan hamisan énekeltek. Soha életemben nem kaptam még szerenádot és repesett szívem őket hallgatva.

- Hát… Igazából mi sem tudjuk, hogy mit tettünk, de bocsánatot kérünk! – szólt fel hozzánk Niall, miután befejezték az éneket.

- Mi igazából… - kezdtem volna leleplezni magunkat, mikor Sarah leintett.

- Ne most lágyulj el! – szólt rá suttogva, hogy a fiúk ne hallják.

- Na, mi lesz? Most énekeljünk még, vagy bemehetünk? – kérdezte Harry. Ekkor pedig Sarah mellettem termett egy nagy üveg vízzel, amit fogalmam sincs, honnan szerzett és nyakon öntötte a két idiótát. Meglepetten pislogtak fel ránk, nekem pedig egy kuncogás szaladt ki ajkaim közül.

- Így is beszélhetünk! – háborodott fel Niall.

- Így is, úgy is bejutunk! – jelentette ki Harry és bátorsággal telve elkezdett felmászni az erkélyem melletti nagy fán. A francba, mi van, leesik nekem? Hogy juthat az eszébe ilyen hülyeség? Részeg, vagy mi van?

- Állj! Állj le, Harry! – kiabáltam, mire fejét oldalra biccentve rám nézett. – Bejöhettek, csak mássz le arról a hülye fáról! – parancsoltam neki, mire leugrott a földre, én pedig kicsit fellélegeztem. Leszaladtam a lépcsőn, egyenesen a bejárati ajtó felé és gyorsan elfordítottam a zárban a kulcsot, majd szélesre tártam az ajtót. A két jómadár vigyorogva lépett be a házba. Kissé ázottak voltak, már amennyire el lehet ázni fél liter víztől.

- Tiétek a vendégszoba – suttogtam Sarah fülébe és rákacsintottam, majd a fiúk felé fordultam.

- Hát… izé… - kezdte Niall.

- Mi nem akartuk ezt – rázta meg a fejét hevesen Harry.

- De a nő csak úgy letámadott minket – bólogatott a Szöszi helyeselve. Olyan édesek voltak, ahogy így tepertek. – Nem kell ezt így felfújni.

- Így van, nekünk az nem jelentett semmit. Csak egy gyors szájra puszi volt, semmi több – győzködött Harry.

- Tudjuk és hiszünk nektek – szólaltam meg.

- Mi van? – ráncolta össze a szemöldökét Harry. 

- Csak szórakoztunk, Bodri – vallotta be Sarah gúnyosan. Mindkét fiúnak leesett az álla, majd megkönnyebbülést véltem felfedezni az arcukon. Niall eszmélt fel először és felvéve egy őrült arcot Sarah felé kezdett közeledni, mire barátnőm sikítozva felszaladt a lépcsőn. Még hallottam, ahogy becsapják a vendégszoba ajtaját, majd Harryre néztem.

- Szóval csak szórakoztatok – húzta össze a szemét és lassú, kimért léptekkel jött felém. Mindez nagyon félelmetesen hatott volna, ha félúton meg nem akadt volna a saját lábában és el nem esett volna. Szerencséje volt, mert pont a kanapéra zuhant rá, így épségben megúszta a landolást. Tisztán látszott rajta, hogy be van csiccsentve. Nem volt részeg, de épp eleget ittak ahhoz Niall-lel, hogy kitalálják ezt az őrült szerenádozós ötletet. Meg különben is, ki vezetett?

- Jó vagy? – kérdeztem felé állva felhúzott szemöldökkel.

- Kényelmes a kanapé – állapította meg.

- Mennyit ittál? – kérdeztem kuncogva, mert az enyhén beivott Harry irtó cuki látvány volt.

- Nem sokat – vonta meg a vállát és ülésbe tornázta magát. – Nem mintha nem tudnád, de egy afterpatyn voltam, amin mi voltunk a fő ünnepeltek, de otthagytam, csak azért, hogy megvigasztaljam a barátnőmet – nézett rám szúrósan.

- Menjünk fel a szobámba – húztam fel a kanapéról, majd a lépcső felé irányítottam. Mögötte mentem fölfelé, mert féltem, hogy megismétlődik az előbb és még lezúg nekem a lépcsőről.

- Csak szórakoztatok? – kérdezte újra, még mindig hitetlenkedve.

- Beismerem, csúnya dolog volt – néztem rá kiskutya szemekkel. – De nagyon viccesek voltatok! – kuncogtam fel.

- Igazad van. Ez nagyon csúnya dolog volt – ült le az ágyra, még mindig szúrós pillantásokat lövellve felém.

- Sajnálom – léptem oda hozzá és a két lába közé álltam. Lassan fölé hajoltam és tüzes csókot nyomtam ajkaira. Egy kis idő múlva arra eszméltem fel, hogy Harry ölében ülök, lábaimmal derekát ölelve és már egyikünkön sem volt felső. – Már holnap van – állapítottam meg az órára nézve, ami 00:05-öt mutatott. - Kiengesztelhetlek valahogy? – kérdeztem zihálva.

- Próbáld meg! – hívott ki és én pedig újra ajakira tapasztottam az enyémeket és egy végtelen, szenvedélyes csókban fonódtunk össze.