Reggel 5-kor a telefonom hangos ébresztőjére keltem. Tudtam, hogy Harrynek az egyik gyenge pontja az alvás, szóval direkt valami jó hangos zenét választottam. Nálam megtette a kívánt hatást, mert rögtön kipattantak a szemeim, viszont Harry, csak át fordult a másik oldalára és tovább szuszogott. Nagyon úgy tűnt, hogy a felkelés szempontjából nem sokat változott a tábor óta.

Miután kinyomtam a telefonomat, kimentem a fürdőbe kicsit rendbe szedni magam, miközben azon gondolkodtam, hogy mivel lehetne nagy zajt csapni. Elhatároztam, hogy hajat mosok, reménykedtem, hogy a hajszárításra – nyitott ajtó mellett – felébred. Hangosan csapkodtam a szekrényeket és elkezdtem összepakolni, mivel aznap indultunk haza.

Mikor visszamentem a szobába, örömmel nyugtáztam, hogy sikerült a tervem, mert Harry álmosan pislogott ki a párnák közül.

- Mi a fenét csinálsz hajnali fél hatkor? – kérdezte rekedten és próbált felháborodottságot vinni a hangjába, kevés sikerrel.

- Neked is jó reggelt! – húztam ki a függönyt, mire fájdalmasan felnyögött, mert a fény bántotta a szemét.

- Kérdeztem valamit. – mondta morcosan.

- Hallottam. – vettem ki bőröndömet az egyik szekrényből és rádobtam az ágyra.

- Szóval, mit csinálsz hajnalok hajnalán? – kérdezte csukott szemmel.

- Hát összepakolok. – mondtam természetesnek véve korai pakolászásomat.

- De mért ilyenkor? – értetlenkedett.

- Tudod, van, aki időben felkel, és nem fekszik naphosszat az ágyban. – mondtam gúnyosan.

- Időben?! Fél hat van! – akadt ki.

- És? – néztem rá értetlenül.

- Velem is azt csinálod, mint a többiekkel. Ki akarsz készíteni engem is, igaz? – vádolt meg.

- Abból, hogy korábban kelek, mint te, még nem kell rögtön rosszra gondolni. – hajoltam le, hogy felvegyem a földről pár ruhámat. Mikor visszanéztem rá, ő az ágyon fekve könyökölt és a seggemet stírölte – Mit csinálsz? – ráncoltam össze a homlokomat.

- Ha már ilyen korán felkeltettél, akkor próbálom kihozni a helyzetből a legjobbat. – mondta kacér mosollyal – Nagyon csinos feneked van. – állapította meg, mire kissé elpirultam.

- Fordulj el! – parancsoltam rá, mikor megtaláltam a hangomat.

- Inkább elmegyek a fürdőbe. – ült fel az ágyban, mire lecsúszott fedetlen felsőtestéről a takaró.

- Ugye van rajtad alsónadrág? – izmos felsőtestéről alig bírtam levenni a szemem.

- Majd kiderül. – csillant fel a szeme és elkezdett felállni, mire gyorsan a szemem elé raktam a kezem.

- Kimentél már? – kérdeztem kezemmel még midig az arcom előtt pár perc múlva és mivel nem jött válasz, leengedtem a kezem.

Meglepetésemre Harry állt előttem és igen, volt rajta alsónadrág. Mosolyogva nézett rám, mire szívem hevesen kezdett verni. Mi a fene történik velem? Nekem gyűlölnöm kéne őt, erre pedig majdnem elolvadok a mosolyától. Sóhajtva megráztam a fejem és kikerültem, majd folytattam a pakolást.

Épp, hogy készen lettem a csomagolással, mikor megszólalt a telefonom. Mikor megláttam az Adam szót a mobilom kijelzőjén, - nem mintha a kétéves öcsémnek telefonja lenne, csak otthon hagytam neki egyet - önkéntelenül elmosolyodtam. Nagyon hiányzott már Adam és most végre beszélhettem vele. Ő volt az értelme mindennek és nagyon hiányzott már nekem.

- Nagyon szeretlek, kicsim! Ígérem, nemsokára találkozunk! Szeretlek! – köszöntem el tőle. Ez a beszélgetés az öcsémmel teljesen feldobta a napomat.

Mikor felnéztem, Harry állt az ajtóban már teljesen felöltözve. Volt valami a nézésében, amit nem tudtam hova rakni. Komoly volt, de nem mérges, inkább olyan csalódott.

- Kivel beszélgettél? – kérdezte.

- Nem mintha rád tartozna, de Adammel. – mondtam flegmán.

- Ó. – komorult el a tekintete, amivel engem teljesen összezavart.

- Kész vagy?

- Igen, - bólintott – mehetünk! – fogta meg a bőröndjét és az én sporttáskámat, úgyhogy nekem már csak a bőröndöm maradt.

Kivittük a cuccainkat a kocsihoz, az előcsarnokban odaszóltunk a többieknek, hogy mindjárt visszamegyünk, úgyhogy az autótól szótlanul visszaindultunk. Ezután minden nagyon gyorsan történt, szinte fel sem fogtam az eseményeket. Egy kisfiú hirtelen kiszaladt az útra, mire az abban a sávban haladó autó vezetője elkapta a kormányt, így a kocsi pont felém tartott. Teljesen lesokkolódtam és csak álltam ott, mint egy sóbálvány. Harry karomnál fogva elrántott a kocsi elől és testével neki lapított a falnak, aminek hatására bevertem a fejem az épület falába.

- Jól vagy? – kérdezte zihálva, nyomdafestéket nem tűrő szitkozódások között.

- Nem tudom. – ráztam meg a fejem. Mellkasom gyorsan süllyedt és emelkedett és szédülni kezdtem. – Köszönöm. – néztem mélyen a szemébe, majd szorosan magamhoz öleltem, visszanyelve a könnyeimet.

- Szívesen. – suttogta a fülembe és egyik karjával átkarolt, másikkal pedig a falnak támaszkodott – Nagyon elsápadtál, gyere, menjünk be, mielőtt elájulsz itt nekem! – elindultam a hotel bejárata felé, de pár lépés után majdnem hanyatt estem a saját lábamban. Még mielőtt a földre érkeztem volna Harry elkapott erős karjaival, úgyhogy szerencsésen megúsztam a dolgot. Mikor felnéztem, Harry gyönyörű szemeivel találtam szembe magam.

- Jól vagy? – kérdezte újra.

- Olyan szép szemeid vannak... – suttogtam.

- Ajaj, Ashlyn! Szerintem eléggé beüthetted a fejed! – mondta nevetve és a karjaiba kapott, majd elindult velem a hotel felé.

Ó a fenébe! Olyan szép szemeid vannak?! Ez most komoly?! Én egy idióta vagyok! Hogy lehettem ilyen hülye?! Remélem, tényleg a bevert fejemnek tulajdonította a dolgot. Mondjuk, tényleg gyönyörű szemei vannak… De akkor is, hogy mondhattam ekkora baromságot?! És mi van, ha elmondja a többieknek? Lehet, hogy jobb lett volna, ha inkább elájulok.

- Mi a fene történt? – kérdezte aggódva Louis, mikor Harry leültetett egy kanapéra.

- Majdnem elcsapta egy kocsi és ez kicsit lesokkolta. – magyarázta Harry – Hozzon valaki egy pohár vizet, mielőtt elájul!

- Jól vagyok! – tiltakoztam, nem valami megnyerően.

- Nekem nem úgy tűnt fél perccel ezelőtt. – mondta Harry egy elfojtott mosollyal az arcán, mire elpirultam, mert tudtam, hogy a véletlen kijelentésemre célozgat - Nem fáj a fejed? - kérdezte aggódva. 

- Aú! - nyögtem fel, mikor megtapogattam a fejemen egy igen fájdalmas területet, amit nemrég beütöttem. 

- Tessék! – nyomott Liam a kezembe egy nagy pohár hideg vizet.

- Köszi, de tényleg jól vagyok… - kezdtem, mikor meghallottam apa mérges hangját a hátam mögül.

- Ashlyn, Harry! Mi ez itt? – dobott elénk egy újságot dühösen.

- Mi nem vagyunk együtt! – vágtam rá gyorsan, mikor elolvastam azt a nevetséges cikket.

- Egy percig sem gondoltam, hogy egy pár lennétek, viszont aznap megmondtam, hogy nem mehettek este bulizni, nem? – vádolt meg minket.

- És, te nem paran… - kezdtem volna vele veszekedni, de Harry gyorsan befogta a számat és elkezdett helyettem beszélni.

- Nagyon sajnáljuk Paul, csak egy kicsit ki akartunk mozdulni. Megígérjük, hogy soha többet nem csinálunk ilyet! – ígérte meg a nevemben is. Talán jobb is volt így, mintha elkezdtem volna vele veszekedni.

- Rendben. – enyhült meg – Semmi baj, csak ne forduljon elő többet! Amúgy Ash mi történt veled, kicsit sápadt vagy. – jegyezte meg.

- Áh, semmi különös! – legyintettem – Majdnem kilapított egy kocsi, de amúgy semmi érdekes. – mondtam és sértődötten elindultam az autó felé.

Pár perc múlva mindenki beült a kocsiba és el is indultunk Bristolba. Nemsokára a koránkelés miatt álomba szenderültem.

Mikor felébredtem, csak remélni mertem, hogy alvás közben kerültem abba a pózba, amiben voltam. Harry fejét a vállamra hajtva aludt én pedig neki döntöttem a fejem. Szerencsére a többiek is szundítottak, úgyhogy feltűnés nélkül sikerült levenni Harry fejét a vállamról.

Tíz perc múlva a kocsi lassított, majd leállt a motor és a fiúk is ébredezni kezdtek.

- Megérkeztünk! – nyitotta ki apu a kocsiajtót.

Már éppen ideje volt. – nyújtózkodtam, mert a hosszú úttól teljesen elgémberedtek a tagjaim.

- A szobafelosztás mehet, úgy ahogy az előző hotelben volt? – nézett apa Harryre.

- Nekem jó. – vonta meg a vállát.

- Rendben. – bólintott mosolyogva.

- Paul, nem mehetnénk el ma egy étterembe? Azt mondták nekem, hogy itt van egy nagyon jó francia kajálda. Légyszi! – kérlelte apát Niall kiskutya szemekkel.

- Jó, jó! Kaptok egy óra pihenőt, addig pakoljatok ki, aztán itt találkozunk az előtérben.

A szobánk talán még az előzőnél is szebb volt, kár, hogy itt csak egy éjszakát maradunk és holnap éjjel már indulunk a következő turnéhelyszínre. Úgy döntöttem, hogy ennyi időre nem érdemes kipakolni, szóval elkezdtem készülődni a vacsorára. Hajammal nem vesződtem sokat, csak kibontottam és a szabadon vállamra engedtem. Felhúztam egy nagyon csinos halvány rózsaszín ruhát és felkentem egy leheletnyi sminket, majd késznek nyilvánítottam magam. 

A szobába lépve Harry hosszan végigmért, majd széles mosoly ült ki az arcára.

- Mehetünk? – kérdezte még mindig mosolyogva.

- Induljunk!